Drága Sanyi bácsi!

Hát, el sem hiszem! Öt év eltelt, ráadásul ilyen gyorsan. Tényleg, mintha csak tegnap lett volna, hogy az első osztályfőnöki órán fellélegeztem – miután Ön elkezdett „útba igazítani“ minket – hogy nem csak én vagyok elveszve. És azóta is nyugtat a tény, ha valaha is nem tudnám merre áll a fejem a sok teendő közt, Sanyi bácsi minden bizonnyal hasonlóképp érez. 

Viccet félre téve, köszönöm. Köszönöm azt a rengeteg támogatást és bíztatást, melyet Sanyi bácsi adott nekem. Elképzelhetetlenül szerencsésnek vallom magam – és az egész osztályt – azért, hogy a gimnáziumi éveinket Önnel vészeltük át – pontosabban Önnek hála nem is átvészelt időszak volt, hanem tanulmányaink, sőt fiatal felnőtt korunk fénypontja. Nincs elég szó halára, ami ki tudná fejezni mennyi mindent köszönhetünk Önnek. A nagyszerű óráktól kezdve, a meghitt karácsonyokon át egészen a Tátra veszedelmes csúcsaiig Ön mindenhol támogatott és ott volt értünk, amiért örökké köszönettel tartozunk Önnek.

Sanyi bácsi, Ön nem csak a legnagyszerűbb biológia tanár – és annak minden ágazatának, de legfőképp a sejtbiológiának mestere – de nem is csak a legjobb, hanem egy absolutely brilliant angol tanár, a legprofibb táncos-akrobata, világklasszis színművész, TedTalk Awards winning life-coach, személyes tanácsadó, number-one rajongó és egy verhetetlen serpa. A legnagyszerűbb ember, a legjobb osztályfőnök.

Ha valaha a jövőben megjelenik az első könyvem, az ajánlás Önnek lesz címezve: „Sanyi bácsinak, aki mindig is hitt bennem és előbb tudta mi lesz az én utam, minthogy én rájöttem volna.”

Köszönök mindent, Sanyi bácsi!

Bár sose hittem volna, hogy lesz bárki a világon aki jobban ismeri a Shrek filmeket…

Zinka