Kedves Sanyi bácsi!

Nehéz szavakat találnom, ami erős ellentétet képez azzal a könnyedséggel, ahogyan ön mindig megtalálja a megfelelő szavakat az ilyen fontos pillanatokban.

Talán az a legjobb, ha azzal kezdem, hogy ez az iskola a negyedik nekem, és ön az ötödik osztályfőnök, akit volt szerencsém megismerni, és egyben a kedvencem is. Mindig is problémáim voltak a beilleszkedéssel, de sikerült egy olyan osztályközösséget létrehoznia, ahol megtaláltam a helyemet, és többen is megjegyezték, hogy nyitottabb lettem az évek során.

Mindig örömmel jöttem az angol, és a biosz órákra is, sohasem felejtem a mosolygó sejteket, és sok minden mást, amik mindig feldobták a napomat:)

Köszönöm az OKTV felkészítést is, ön nélkül nem jutottam volna ilyen sokáig!

A karácsonyozások is örök emlékek maradnak, nagyon örültem, amikor egyszer önt húztam ki a titkos télapózásnál.

És természetesen az osztálykirándulások is mindig kivételesek voltak, a helyszínek és a közösség szempontjából is. A kedvenceim az ebben a tanévben megtettek voltak. Jó volt látni, hogy mennyire összehangolódott az osztály az évek során (és hogy bármelyikünket le tudná hagyni, ha a Tátrában versenyeznénk:)

Köszönöm a bátorító szavakat, az osztállyal való mély (-vagy éppen kevésbé mély) beszélgetéseket, a sok szórakozást és tanulást, egyszóval, mindent.

Best wishes,

András