Kedves Sanyi bácsi!

Nagyon nehéz szavakba önteni az elmúlt év eseményeit. Hála Sanyi bácsinak egy igazi gimnáziumi élmény részese lehette ez a bagázs. A bolondozós tátrai kirándulásoktól kezdve a szünetben való beszélgetéseken át, a szigorúbb hangvételű órákig minden percét imádtuk. 

Egyik legkedvesebb emlékem amikor osztálykirándulásra mentünk a Fővárosi Állat- és Növénykertbe Amint belép a kis csapat egy plakát fogadott minket: Vidd haza sanyit! Sanyi bácsi egyből oda is állt pózolni, hogy ezzel a képpel kiegészíthesse a modell portfolióját. Sanyi bácsi egy volt a gyerekek közül és velünk együtt majomkodott az állatokkal.

Sanyi bácsit sosem kellett féltenünk, míg mi a Tátra tetején fagyoskodtunk kabátban, sanyi bácsi meg az elsők között ért fel egy pólóban és egy sapkában. Akármennyit is győzködtük a tanárurat, váltig állította, hogy nem fázik és nincs szüksége több réteg ruhára. A törődés kölcsönös volt az éveken át és mindig megkérdezte gyermekeitől, hogy jól vagyunk-e, nincs ugye semmire panaszunk.

Nagyon szépen köszönöm Sanyi bácsinak ezt a sok élményt, amit ez az 5 év alatt megoszthattunk önnel. Sanyi bácsi az én szememben mindig is:

the glue that holds us together