Dear Sanyi Bácsi,

I’ve read your post on an Internet forum and I have to say it really piqued my interest. Jaj, ez nem olyan fajta ..:D 

Kedves Sanyi Bácsi!

Rengeteg mindennel kezdhetném a mondandómat, hogy mennyire hálás vagyok azért, hogy osztályfőnökünk volt, hogy mennyi mindent köszönhetek a munkásságának, hogy mennyit tanultam Magától az évek alatt.  Viszont őszintén bevallom, hogy nem könnyű feladat csak egy gondolatot kiemelni. Annyi mindent szeretnék mondani és a bőség zavarában nem tudom, hogy mivel kéne kezdenem. Kifogott rajtam Sanyi Bácsi!( nagyon örülnék, ha most tudna egy-két jó kezdést súgni)

Kis kilencedikesként, mikor az első osztályfőnöki órán a biosz teremben ültünk, még nem is tudtam, mekkora élmény lesz az nekem, hogy van egy Sanyi Bácsim. Aki már a kezdetektől fogva nyitottan és befogadóan közelített hozzánk, egyenlő partnerként tekintett ránk és seperc alatt kialakított egy olyan légkört és közösséget, aminek élvezet volt a tagja lenni. Képes volt azt a sok kölünböző személyiséget, hátteret, gondolkodásmódot és világnézetet úgy összefogni, hogy abból egy kerek egész legyen. Megteremtett a rengeteg egyénből egy osztályt, akik képesek csapatban együtt működni, akik félre tudják tenni saját érdekeiket, azért hogy közös célt szolgáljanak. Mindeközben pedig, teret adott mindenki saját személyes fejlődéséhez. Ezt a két jelenség akár ellentétes is lehetne egymással, de a végtelen nyitottságával és elfogadásával tökéletes összhangba hozta őket. De a leggyönyörűbb az egészben az, hogy a legelejétől a legvégéig az osztály tagja volt. Minden egyes dologból kivette a részét, legyen az levélírás, kirándulás, szülinapozás, karácsonyozás vagy éppen az adott nehézségek. Semmi alól nem vonta ki magát, hanem az osztállyal együtt rezdülve élte meg. Nem akart tőlünk feljebb állni, irányítani vagy korlátozni minket. Teljesen egyenlő félként dolgozott velünk szeretetből és segíteni akarásból a közös céljainkért, a saját érdekeit félre rakva. Tulajdonképpen, ha nincsen Sanyi Bácsi, akkor nincsen 12.D osztály, hiszen mindenek mögött az összetartó erő az Maga. A szeretete, az alázatossága, a végtelen türelme és nem utolsósorban a Sanyi Bácsissága, amivel olyan tökéletesen képes felvenni a hangot velünk és maradéktalanul belepasszolni a közösségbe. Az 5 év alatt igazi fogalommá vált a szótárunkban, és a legérdekesebb benne, hogy mindenkinél más a jelentés. Teljesen személyre szabottan és egyedin kezelt minket, más-más oldalát megcsillantva, hogy mindenkit meg tudjon szólítani, hogy mindenkivel legyen valami köteléke, közben pedig megtartotta önmag(j)át. Ha orvos lennék, receptre írnám a ’ Sanyi bácsi treatment’-et! Garantált kedélyjavító, már 15 perc után azonnali hatás:) 

Be kell vallanom, hogy hihetetlenül fog hiányozni. A mosolygós sejtek, a kevésbé mosolygós nyelvtanos lapok és a fülig érő mosolygós Sanyi Bácsi.  Nem kifejezetten jeleskedem a búcsú és terén, hiszen szívem szerint magammal vinném egyetemre Sanyi Bácsit, elfér a zsebében még egy diploma. De ha nem is, akkor az a gondolat nyugtat( és nyugtassa magát is) hogy akit egyszer megismertünk és megszerettünk, az nem fog csak úgy köddé válni, hiszen bennünk élt tovább.