Drága Sanyi bácsink!

Hihetetlen számomra belegondolni, hogy lassan 5 év telt el azóta a gimnáziumi beiratkozás óta, amikor először léptünk be a 30-as terem ajtaján és az a biztató és inspiráló mosoly köszöntött minket, amit mostanra már mind jól ismerünk.

Sanyi bácsi, Ön volt az, aki minden egyes nap végig kísérte felnőtté válásunk pillanatait, Ön lett a bizalmasunk, a legjószívűbb segítőnk bármilyen problémánk is akadt. Osztályfőnöki kötelességeit tökéletesen elvégezte, sőt annál sokkal többet nyújtott számunkra.

Örökké hálás leszek azért, hogy egy olyan osztályközösséget hozott létre közösen velünk, amelybe minden egyes nap öröm belépni, öröm a része lenni. A végtelen odaadásával és soha el nem fogyó energiáival az elmúlt 5 év legemlékezetesebb pillanatait teremtette meg számunkra.
A mindennapi sulis élet pörgésén kívül az osztálykirándulások néhol kaotikus eseményei a legszebb, legboldogabb és sokszor legviccesebb emlékekként maradnak meg bennem. Mindannyiunk nevében köszönhetem azt a belénk fektetett bizalmat és ezzel társuló lazaságot, amit az évek során kaptunk Öntől. Sanyi bácsi mindig hagyta, hogy kibontakozzunk, önmagunk legyünk, felhőtlenül szórakozzunk ugyanakkor a kötelezettségeink teljesítésére is nagy hangsúlyt fektetett. Remélem még sok ilyen közös élménnyel fogunk gazdagodni a jövőben is!
Ön nem csak tanított és nevelt minket, hanem jó barátokká is fejlődtünk az évek során. Egy olyan kapcsolat alakult ki az osztály és Sanyi bácsi között, ami nagyon ritka és értékes.

Habár szeptember 1-jén nem a Török Ignác kapuján fogom betenni a lábamat, mindig szeretettel fogok visszagondolni a gimis napjainkra. Sanyi bácsi állandó életöröme, pozitivitása és a jó tanácsok, amiket az évek során adott mindig ott lesznek, hogy átlendítsenek a nehezebb napokon.

Óriási köszönettel tartozom azért, hogy hozzájárult ahhoz, milyen emberekké válunk, milyen értékeket képviselünk és hogyan látjuk a világot. Eddigi életem legszebb 5 éve volt.

Köszönöm, hogy Ön volt az Osztályfőnököm!

Horváth Henriett