Drága Sanyi bácsi!

Nem is tudom pontosan, milyen hangvételű levél megírásához fogtam neki az imént, ugyanis rengeteg érzés kavarog bennem itt a nagybetűs élet derekán. 

Izgatottság. Szomorúság. Hála.

A holnapi ballagással ismét lezárul egy szakaz az életünkben. Elhagyjuk az iskolát, ahol legalább egy kicsit mindegyikőnk kikupálódott, azt a közeget, ahol nap mint nap új helyzetekkel találtuk szemben magunkat, ahol megtanultunk közösen megoldást keresni a problémákra. Némelyik ilyen közös ötletelés szerfölött inspiráló volt számomra. Sokat tanulhattam az osztály minden egyes tagjától és Öntől is. Mindig eképesztőnek találtam a tudástárát, amiből örültem, ha egy-két dolog megragadt a fejemben. Azonban ennél még fontosabb volt számomra Önben, hogy generációkat átívelve tudott közeledni felék. Velős gondolatokat juttatott el hozzánk, még akkor is, ha az adott pillanatban ennek mi nem voltunk tudatában. 

Rengeteg szuperlativuszt tudnék felsorakoztatni, ami mind Önt jellemzi, de kiemelném azt a mérhetetlen odaadását a munkája felé és felénk. Ha csak egy dolgot vihetnék tovább az életemben az Ön tanításaiból, akkor az a kitartás lenne. De nem csak egyet raktározhatok el, úgyhogy nagyon szerencsésnek érzem magam. 

Végtelenül hálás vagyok Önnek!

Yours as ever, 

Kasza Csaba

Gödöllő, 2024.05.02.