Kedves Sanyi bácsi! 

Ebben az elköszönő levélben igazából nem is szeretnék elköszönni (bízok benne, hogy a továbbiakban is majd tudjuk tartani a kapcsolatot az osztállyal és a Tanár Úrral), hanem az elmúlt 5 évet foglalnám össze. 

Amikor a Törökbe kerültem 2019-ben, először nagyon meg voltam szeppenve, úgy éreztem nem vagyok ide való angoltudás tekintetében. Megkaptam első hármasaimat (amik eléggé szokatlanok voltak számomra az általános iskolához képest), és utána jött a biológia, amiből még magyarul se voltam túl penge (ahogyan Sanyi bá mondaná 😊), nemhogy angolul…. Emlékszem, be kellett magolnom a lapokat, mert nem volt annyira jó az angol tudásom, hogy megoldjam a szerkezeteket improvizálva. Szerencsére, Sanyi bácsi ekkortájt kezdett beszélni arról, hogy ne érezzük magunkat rosszul, ha valami nem megy, de alázattal álljunk a munkához. Most már bátran mondhatom, hogy ezek a beszédek nagyon nagy hatással voltak rám az élet minden területén.

Továbbá, a mostani osztálykiránduláson és a Tátrában való túrákon rengeteget tanultam Sanyi bácsitól. Az ilyen „filozofálgatások” közben mindig azon gondolkoztam, hogy talán ilyenek lehettek az ókorban a tanítók. Örömmel gondolok vissza azokra a pillanatokra, mikor megálltunk egy tisztáson, körbevettük Sanyi bácsit és csak hallgattuk az érdekesebbnél érdekesebb tapasztalatokat, észrevételeket. Szerintem egy-egy ilyen alkalommal akár többet is tanulhattunk, mint egy fél év iskolában töltött idő során (túlzások nélkül mondom ezt!).

Már rengeteg embertől hallottam nagyon sok jó dolgot Sanyi bácsival kapcsolatban, mielőtt alkalmam lett volna személyesen is megismerni. Legnagyobb meglepetésemre, minden egyes állítás igaznak bizonyult, amit az ismerőseim meséltek a Tanár Úrról!

Sanyi bácsi a mindig pozitív hozzáállásával, a pozitív megerősítésével jókedvre tud deríteni, egy csomó önbizalmat tud adni az embernek. Köszönök mindent, amit kaptam az elmúlt öt évben! Ezek biztosan végig kísérnek egész életemben!